Egy hét zaklatás és egy motorcsere után visszakaptuk az autónkat. Sokkal jobb lett az autó mint előtte, de még van bőven baja, reméljük ezek is lassan megoldódnak. Motorcsere megtörtént, a motorhiba lámpa még mindig villog egyfolytában, de a szerelő azt mondta, hogy ez nem baj, használjuk. Hát vannak félelmeim...
Első gondolatom az volt, hogy menjünk el a Blue Mountains-be, az messze is van és amúgy is meg akarjuk nézni. Aztán előmászott a félelem, hogy onnan biztos jó drága lenne trailerrel visszajönni ezért kicsit módosítottuk a dolgot. Istvánéknak van egy kuponos füzete, amiben Sydney-ben és NSW-ben olyan kedvezmények vannak, mint egy jegy mellé egy másik ajándékba. Anikó kinézett pár dolgot, ami amúgy is rajta van a kipipálatlan dolgok listáján. Olyan kellett, ami elég messze van, hogy az autót teszteljük, de megnézni is érdemes legyen.
Így esett a választás a Featherdale Wildlife Park-ra! Ez egy olyan rezervátum, ahol a helyi állatokat mutatják be. 1953-ban alapították, de csak 1972-ben nyílt meg vadasparkként. Látogatói szemmel kicsit furcsa volt, hogy a város közepén egy tényleg zöld telken fogunk állatokat nézegetni, de hát ezek az Ausztrálok még mindig nagyon furcsák! Megérkeztünk, nagyon sok állat egy derékig sem érő kerítéssel van elszeparálva, és ha épp a kerítésnél van, nyugodtan simogathatod. Például a gyászkakadu a bot kérgét eszi, találtam egy friss eukaliptusz ágat, amit kicsivel előtte a gondozó elhagyott és azt dugdostam neki. Az egyik szépen elvette és ette, a másiknak is akartam adni egy darabot és amikor a gondozó látta, csak azért szólt, hogy óvatosan adjam neki, mert sokan direkt bökdösik őket bottal, nehogy megijedjen. Beszabadultunk az állatkertbe és mindent megfogdostunk és megsimogattunk amit el lehetett érni és hagyta magát!
Kezdtük a wombattal, hát ez a valóságban más mint a képeken. Nem pici! Kb térd alá ér a magassága, léhán, de fürgén mozog és nem tűnik túl okosnak. Nagyon selymes a bundája!
Koala, éppen egy díszfán etették a fényképezőgépükkel szemben, hogy lekössék a kis szőrmókot, amíg a látogatók pózolnak vele egyet egy fénykép erejéig. Itt megjegyezném, hogy ez a szokásos, megveheted a képet fényképezés, viszont annyira nem "önzőek", teljes nyugalommal vette ki a fényképezőmet a csaj a kezemből és azzal is lefényképezett minket. A koala nagyon cuki volt, meg lehetett a fenekét vakargatni. Simogatni olyan volt szerintem, mint egy mosogató szivacsnak a dörzsis felét, csak a koala egy kicsit puhább. Elég rövid a szőre és elég sok össze van kócolódva. Ami még egyenes az a puha a tetején és ami kócos alul attól lesz sprőd szerintem. Mindenesetre tényleg nagyon aranyosak, egyben unalmas állatok is. Láttunk vagy 25 koalát, ami mind más pozícióban aludt.
A park eléggé zsúfolt volt, mindenhol ketrecek vagy kifutó kertek voltak, mégis azt lehetett látni, hogy az állatok jól érzik magukat olyannyira, hogy a környékről beköltöztek madarak a parkban elhelyezett mesterséges fészkekbe! Tiszta rendezett volt minden állat és többször is láttam, hogy a gondozók figyelnek egy-egy példányt, szemmel láthatóan nem azért, hogy ne piszkálják őket, hanem azért, mert a viselkedésüket tanulmányozzák.
Kenguruk és wallabyk. A parkban megtudhattuk, hogy a kenguruknak 7 fajtája van és hogy a wallabyk nem kenguruk, de rokonok. Volt nagyon sokféle itt a parkban, puha szőrűtől kezdve a sprődig, mindenki jelen volt. Az egyik képen épp az egyiket itatom egy üvegből. Lehetett füvet venni tölcsérben zoo-csemege címszóval. Mindenki etetett mindent amit elért, így ezt a kengurut is. Mikor arra mentünk, a kenguru simogatóban ő a korláton kívül volt és vagy két-három perce ivott egy tócsából. Mikor körbenéztem, máshol nem láttam vizet. Szóval ivott és ivott, én meg meg akartam simogatni, de nem akartam megzavarni, ezért kinyitottam a vizemet és megkínáltam. Abból is ivott egy darabig, aztán visszatért a tócsára, ezután beöntöttem neki a maradék vizet.
Bementünk a háziállat simogatóba, ahol a nemrég nyírt birkák jó fejek voltak, közben a közepén egy pulyka próbált dominánssá válni, de csak kinevették az emberek.
Nem láttuk a tasmán ördögöt, mert épp aludt.
Láttunk még dingót, amiről megtudtuk, hogy nem tud ugatni. Pingvineket, amiből kettő ért a térdemig kb. Sós vízi, lustán napozó krokodilt. Mindenféle papagájt és mamagájt is. Baglyot vagy 20 félét. Sast és sasnak látszó egyéb tollas ragadozót. Legalább tíz féle kígyót, amiből hét benne van a legerősebb mérgűek top 20-as listájában, és mind őshonos Ausztráliában, szerencsére ezekből csak öt él Sydney területén! Láttunk Echidna-t, ez egy tojásrakó, tüskés hátú emlős. Nagyon jó fejek és félénkek, kicsit olyanok, mintha mutáns sünök lennének.
Végül a hüllőházban láttuk a három olyan pókot is, akik bárhol előfordulnak jelenlegi környezetünkben. A soványka fekete egy Redback, fekete özvegyek családjába tartozik és szeret a lakásban élni. Ha havonta nagytakarítasz, akkor nem kell együtt élned vele. A második a Funnel web spider, a kertet szereti. A lánya cukibb, mert az hálót sző és a föld alatt lakik, tehát megláthatod, ha figyelsz. A fiú csak akkor huncut, ha elmegy csajozni, mert akkor sem lyuk, sem háló nem figyelmeztet. Mindkét pók halálos csípésű is lehet! Szerencsére egyre kevesebb az ilyen eset. A harmadik pókot, a Huntsman egyik példányát tegnap összeszedtem a lakásban(!), na ez az a pók, ami a barátunk, mert eszi a csótányt és az embert nem. Nem csíp meg és nem halsz bele.
Hazafelé kitaláltuk, hogy lemehetnénk a beach-re. Este f5-re értünk le és Istvánnal body board-oztunk egy jót. Direkt kimentünk az óceán felőli oldalra mert voltak majd 2 méteres hullámok. Volt kint pár szörfös is. Itt nem készítettünk képeket, ellenben nagyon jó volt.
Anikó és Peti
