Ebben a bejegyzésben kivételesen csak a tájékozódási futásról lesz szó. Ez egy nagyon érdekes téma, főleg annak, aki tudja milyen tartalommal bír a "tájfutás" kifejezés. Megpróbálom mindenki számára olvashatóvá tenni, ezért dióhéjban leírnám a saját szavaimmal.
Egy átlag földi halandónak szerintem úgy kell elképzelni a tájékozódási futást, mint egy időre történő erdei kincskeresést térképpel. Tehát van egy térképed, amin sok pont van összekötve sorrendben, ahogy érinteni kell őket, egy tájolód és a két lábad meg az eszed. A játék lényege, hogy minél hamarabb beérj úgy, hogy hibátlanul fogtad az összes pontot. Én legalábbis így tudom a legegyszerűbben megfogalmazni. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy sok ember találkozik egy nagy réten kora reggeltől és beszélgetnek, örülnek egymásnak, átöltöznek, kenik magukat krémekkel, öregek 80+(!), fiatalok egyaránt. Aztán eljön az idő amikorra a 0 idő meg van hirdetve. A null idő a hivatalos rajt és minden induló a kategóriájától függően kap egy időt, hogy a 0-hoz képest mikor mehet ki a pályára. A példa kedvéért, 10:00-kor van 0 idő, ez a hivatalos rajt és te kapod a 74-et, akkor te 11:14 kor kezdheted a versenyt. Ráadás nehezítés, hogy a rajt nem szokott azonos lenni azzal a réttel ahol a népgyűlés van. Oda ki kell általában sétálni, de jól láthatóan ki van mindig szalagozva. Eleinte már ez is izgalmas, hogy biztos kiérek a rajtomra? Hogyan találom meg a pontokat? Tudok majd tájékozódni? A válasz igen! Aztán elindul a te rajtod, megfogod térképet és állsz és nem érted mi történik, merre kell menni, hol vagyok, eltévedsz. Sokszor az erdő közepén azt látod, hogy vagy 4-7 ember össze-vissza futkározik egy papírlapot böngészve, néha felnéz közben, mint aki nem tudja hol is van és keresi a kiutat. Eleinte így éreztem magam és volt sokszor, hogy meg kellet kérdeznem, hol is vagyok. De amikor megtaláltam egy-egy pontot, mindig erőt adott a következő kereséséhez. Én autodidakta módon tanultam meg ezt a sportot, kb 3 év alatt jutottam el arra a szintre, hogy tudok térkép alapján rendesen tájékozódni. Alapvetően egy nehéz sportnak mondanám, de a nehézsége ellenére igen tartalmas és élvezetes!
Budapesten van egy 3SZ edzőverseny sorozat. Ezt mindenkinek merem ajánlani, aki egy kicsit is kedvet kapott a fent leírtak alapján. Ezek a versenyek általában parkversenyek a városban. Legtöbbször lakótelep és park vegyes felhasználásával, több féle pályahosszal, illetve pályanehézséggel. Tehát teljesen kezdők is könnyen vehetik az akadályokat. Egy egyszerűbb, általam favorizált pálya pl kb 3 km és 13-15 pontból áll.
Miben más az Ausztrál tájfutás? Kb mindenben. Na jó nem, mert itt is 3S Sydney Summer Series-nek hívják a szerda délutáni versenysorozatot. Ezen kívül teljesen eltér a Magyarországon megszokottaktól. Itt egyelőre parkversenyeken voltunk, amik a következő képpen néznek ki. Van egy pálya, amit ugyanúgy a városban rendeznek. Próbálják itt is az utcát ötvözni az erdővel. Itt az erdő nem a Városligetre hasonlít, inkább a Rámszakadékra (persze a vízszintes részén), vadregényben mindenképp, de kiépítettségben sokkal jobb), mindez úgy, hogy kb a VI. kerület közepén vagy.
A pályák, ahogy a térképen is látszik, nem bonyolultak és nem is kötöttek. Annyi az összes magyartól eltérő szabály, hogy van 30 kihelyezett pont 1-10-ig 10 pontot, 11-20-ig 20 pontot, 21-30-ig 30 pontot ér, ez 600 pont. A pont száma megegyezik a térképen szereplő pont számával. A fogási sorrend, futási irány teljesen szabadon választott, de erre összesen 45 perced van. Előtte a térképet addig nézed ameddig akarod, úgy tervezed az utad ahogy szeretnéd. Ha túlfutsz a 45 percen, akkor megkezdett percenként 10 pont levonás. Eddig gondolom tiszta. A végeredmény számolása az érdekes. Aki elsőnek ér be és a legtöbb pontja van, mindegy mennyi, az 100%, aki utána következik, valamilyen algoritmus alapján már kevesebb %-ot kap. Ez a % lesz a versenyen elért pontszámod. Mondjuk A ember 530 pontot futott, ő 100-at kap, tehát 100%-ot futott, míg a B ember 500 pontot szedett össze, ezzel 92-t kap, 92%-ot futott az elsőhöz képest. Ha két ember azonos pontszámot szed össze, akkor a futott időt is figyelembe veszik. Ez a végeredmény és ebből a 12 legjobb szám adja meg a szezon végi eredményeket. Természetesen itt is vannak kategóriák, de itt nem 16, 18, 21, 35, 65, stb elnevezéssel, hanem junior (21 alatt), open (21-nek felel meg), master (35), veteran, super veteran, legend, immortal, ezen kívül van még sétálós kategória is. Gondolom kicsit furcsának hangozhat ez a szabályrendszer elsőre, de egészen élvezhetőek a versenyek. Az teszi ezt mégjobbá, amikor az elején és a végén átbeszélitek az útvonalat. Nagyon sok lehetőség van és nagyon nehéz elsőre kitalálni a helyes útvonalat. Persze utána itt is okosabb az ember.
Térképekről azt tudnám elmondani, hogy szinte mindegyik sz@r. Az, hogy az Ausztrálok teljesen más jelkulcsokat, színeket használnak még csak hagyján, de hogy ezt egyesületenként is eltér, az már egyenesen furcsa, mint az Ausztrálok általában. Érdemes figyelni a térkép méreteire, az alap, hogy 1:7500 és 10 m(!) alapszintköz. A pótszimból szöveges, "ház bal oldalsó sarkánál". Nagyon sok infó nincs a térképen, tehát nem elég részletgazdag, pl villanyoszlopokat nemjelöl, ahol elég sok pont el van helyezve. Találkoztunk olyannal is, hogy a pont a kör külső szélére került. De ez itt senkit nem érdekel. Tegnap egy papával kerestük a lépcső tetején a pontot, mert oda volt jelölve. A lépcső alján megtaláltuk, az oszlop lábánál. Ilyen viszonyok mellett Magyarországon nem lenne, ki versenyt rendezzen, mert otthon nyilvános kivégzés járna! Példa, 2 méter széles betonjárda az láthatatlan ösvény a pont környékén, ugyanezen a térképen az erdei ösvény, meg autóval járható földútnak jelölve. Lakott terület fehér erdő, oliva zöld, pasztel rózsaszín. Röviden ennyi jutott eszembe a témával kapcsolatban, íme a térképek!
Peti
