A tömegközlekedés Sydneyben egy érdekes és látszólag működő dolog. Úton, vasúton és vízen lehet közlekedni. OPAL kártyás a helyi bérletrendszer, ez azt jelenti, hogy van egy kártyád, amin van valamennyi pénz, ettől függetlenül vehetsz jegyet készpénzért ha felszállsz és épp nincs nálad a "bérleted". Ha az úton opciót választod, azaz busszal mész, természetesen az első ajtónál felszállsz, ott egy panelhez érinted a kártyád és az megmutatja, hogy mennyi pénz van rajta. Tegyük fel, több busszal is kell menned. Jelzel, (minden oszlopon van lesszállás jelző) amikor leszállsz megint odaérinted és kiírja, hogy mennyit vont le, és mennyi maradt. Megvárod a csatlakozást és mikor odaérinted a kártyád akkor már azt írja, hogy tranzit és nem ugyanannyit von le, hanem távolságtól függően kombinálja az árat. A legrövidebb út 2,1 AUD a leghosszabb pedig 4,5 AUD jelen pillanatban, ráadásul minden x-dik út ingyenes. Természetesen van felnőtt és gyerek kártya is. Ezek az Ausztrálok megint bebizonyították, hogy furcsák, mert a BKV-val szemben, itt vasárnap egyszer egész napra 2,5 AUD a közlekedés, oda mész és annyi átszállással, ahová akarsz. 

     Ezen felbuzdulva kitaláltuk, hogy nézzük meg Sydney látványosságait. Fel is kerekedtünk annak rendje és módja szerint. Érdekes a belváros egy olyan nagy katyvasz, éles határvonalakkal. A Harbour hídon keresztül vitt be a busz, ennek van egy olyan izgalmas adrenalint termelő, devárommárhogyleszáljunkabuszról hangulata főleg, amikor a hídra kanyarodva látsz nagyon sok igazi toronyházat. Ahogy a hídra érsz egyből felbukkan az operaház, mögötte rögtön felfoghatatlan méretű zöld liget, és mire feleszmélsz és értelmezed a látottakat, az öböl kék vize szinte már be sem fér a feldolgozandó adatállományba. Persze kettő pislantás és a másik oldalt már le is döcögött a busz a hídról, azután meg eltűntök a házak lábai alatt. Lenti képen látható!

     Ez a program kb egy naposnak mondható. A botanikus kertet érdemes megnézni. Idén 200 éves, ami már csak azért is említésre méltó, mert Sydneyben az első hajók 1788-ban kötöttek ki a "7"es ponttól balra a "fésűs" részben. Itt található ma is a központi kikötő, ide fut be az összes helyi "BKV" hajó. Szóval 1788-ban kikötött az első fegyencjárat és már 1816-ban! botanikus kertet csináltak itt! Megjegyezném még azt is, hogy 1850 után hatoltak be a Blue mountains mögé - ami "csak" 150 km-re található - a hódítók. 

     Botanikus kert nyitva van, ingyenes, és nem látsz szigorú parkőröket, csak nyugodt embereket a fűben heverészni és rengeteg Kínait akiket lerakott a busz és egyben hömpölyögnek mindenfele. Szerencsére akkora a tér, hogy könnyen elkerülhetőek. Persze a botanikus kert jobb felső sarkánál elmaradhatatlan az operaházas, Harbour hidas szelfi. Ez tényleg elengedhetetlen!

     Ezek után jöhet az operaház. Nagy, vagyis sokkal nagyobb mint azt mások képei alapján gondolnád. Érdekesség, hogy a teteje le van csempézve, igen, csempével van lecsempézve! Az operaház öböl felőli végén van egy lépcső, amire az van kiírva, hogy fóka pihenő. Ott is volt, és nagyon erős állatkert szaga volt. 

     Ha valaki járt már igazi toronyházas városban, az ugyanazt látja itt is. Aki nem, mint ahogyan én sem,annak úgy érdemes elképzelni, hogy kvázi sötét van, a jelzőlámpa fényei töri meg a látványt a házak, járda, úttest kombóban. Elsőre szürreális és nyomasztó is egyben.

A város szélén, még láttunk néhány, a régmúltra emlékeztető pár szintes házat, melyet az egykori pálmasor silány maradványa próbálta hajdani fényére emlékeztetni. Hyde park is egy hatalmas zöld park a város közepén, nekem úgy tűnt, hogy ez az a tipikus hely, ahová ebédidőben kimenekülnek a környékbeli irodisták. 

Visszafelé hajóval jöttünk, itt az OPAL kártyával csak be kell csekkolni egy kapunál, kifele nem kell használni. Elhajóztunk Manly-be és onnan tértünk haza busszal. 

Így telt az első vasárnapunk Sydneyben!