Már sötétedett amikor a repülőgép megérintette a leszállópályát. Mire átértünk a vámon és az autókat is átvettük jócskán besötétedett. Hat ember hagyta maga mögött a gépet és tűnt el az éjszakában. Az út a szállásig nem tűnt olyan hosszúnak, ez valószínűleg az újdonságnak tudható be. Kicsit fáradtan, de végül is bevackoltunk a kecóba...
Vanuatu:
Melanéziában, Csendes-óceán dél nyugati részén, Ausztrália Északi részétől keletre található, kb 82 apró szigetből álló 1750 km hosszan elterülő ország. Egykori neve Új-Hebridák, lakossága 225 ezer főre becsült. A melanéz őslakók nagyon kedves, aranyos emberek először a Spanyolok kötöttek ki és adták a főváros mai nevét Port Vila-t, még 1606-ban, Ausztrália első felfedezése kapcsán. 1980-ban elnyerték a függetlenséget Angliától.
Vanuatu volt az első ország ahol a nők is szavazhattak, persze csak fehér elöljárókat lehetett kormányzónak megszavazni. Kétszer lett a világ legboldogabb országa és itt alakult ki a világon egyedül a "cargo istenhit" a második világháború alatt.
Már nagyon vártam ezt az utazást. Még sosem voltam trópusi országban. Lélekben nagyon készültem ide, csak csupa szépet olvastam, láttam erről a helyről. Már azt is tudtam előre, hogy hol lesz a pontos munkavégzés helye, de nem láttam, mert egy ilyen helyen, a guglinak itt nincs érdeke streetview-t csinálni... Szóval csak az űrből és a feltöltött képekből ábrándozhattam idefelé. Sajnos, mint a világon mindenhol, itt is igaz az, hogy minden feketének fehér a gazdája. Persze ha csak képletesen is, de így van. A pénz szépen emészti fel ezt a szigetvilágot. Minden, ami tengerparti az a fehérek tulajdona, a helyiek, ha dolgoznak valahol, a helyi gumis, autómosó, bolt, akármi, akkor az vagy kínaié vagy fehér emberé. Ebbe a helyiek beletörődtek. Nem tőlem kapták a pénzüket a nálunk elvégzett munkáért, de mindig tisztelettel, alázattal jöttek oda. Persze, ahogy lassan ismerkedünk, oldódnak a szerepek, de mindig tudták, hogy kinek hol a helye.
Nem egész három héttel később, miután befejeztük a munkát feloszlott a társaság. Ekkor csatlakozott Anikó és kezdtünk a magunk kalandjába.
A szállás olyan szinten érdekelt mindig is, hogy tiszta legyen és olcsó! Sosem laktam még a Hiltonban, de ha választani lehetne, akkor inkább a szoba árát kérném, hogy eltankoljam utazgatásaim során. Kb ezzel a mottóval vettem ki az átmeneti szállásomat, ahol két éjszakát töltöttem. Kedden kellett kiköltözni abból a házból ahol a munka ideje alatt laktunk, innen költöztem az Airlines Business Hotelbe. Mint mostanában az életben sok minden ez is egy kínaié, és tényleg "kicsi occsó" volt, alig $35 egy éjszaka. Ez errefelé semmi összeg, a másik ok, amiért a választás erre esett, hogy ezen a szigeten pár órát töltünk és megyünk tovább. Szóval közel maradjunk a reptérhez. Mindegy, megkaptam a kulcsot, felmentem a szobába, és az még hagyján, hogy a lámpa a szocializmus derekáról Kínában ihletett virágos mintás volt, de a szobán az egyetlen ablak, ami volt az a fürdőre nézett! Ha nem voltál szemérmes, akkor egy annyira szürreális élményt élhettél meg akár az ágyban fekve, hogy nem elhúzott függöny mögött, a wc-n ülő embert szemlélhetted zuhanyzás közben. Igen, all in one! Életem legdurvább szobája volt! Szóval ablak nuku, mindegy is volt mikor fekszel le, mert a napfény nem zavart...
Anikó gépe éjfélre volt kiírva. Szerencsére menetrend szerint késett másfél órát, mint ez a beszállásnál kiderült. Én a helyiekkel múlattam az időt a reptéren. Megérkezett Anikó, mindketten hulla fáradtan, keltünk ötkor, két óra alvás után.
Tanna,
egy nagyon király sziget, igazi úttalan utak, mosolygós emberek, őserdő, kedvesség, segítőkészség! Egyszerűen csodálatos hely!
Tannán van az aktív Mount Yasur nevű vulkán. E köré próbáltuk építeni a programot. Ki is vettük a vulkánnal szemben lévő Tree Top House-t, vulkán kilátással. Mindezek előtt azonban van a reptér mellett egy "blue pool", amiről azt érdemes tudni, hogy egy korall által körbezár természetes medence, ami apály idején térdig érő vízben elérhető, és amit benne láttunk, mind a fények, színek, élővilág, hát le a kalappal! Amit nem írt senki, hogy minden fizetős. Fizettünk azért, hogy bemenjünk a pool-ba, de megérte. Kérdezték a helyiek kérünk-e ebédet. Az "étlapon" volt 4 féle szendvics, Anikó végül hagymás omlettes, én tonhalas szendvicset ettem. Meg kell hagyni finom volt, friss kenyérrel!
A vendéglátónk nagyon kedves, aranyos volt. A reptéren várt minket, elvitt a pool-hoz, értünk jött, elmentünk a helyi piacra, ahol nem volt semmi, csak taró (helyiek ezt a gyökeret eszik krumplinak), meg cukornád eladó. Mindegy beshoppingoltunk, és elindultunk a 30 Km-es autóutunkra a szálláshoz. Ezt kb 1,5 óra alatt meg is tettük. Közben kiderült, hogy az aznap estére tervezett vulkántúránk elmarad, mert nem akkor mész fel amikor akarsz, mert az is fizetős és túraidőpontok vannak. Szuper. Szerencsére csak listán volt mit szeretnénk megnézni, ezért rugalmasak voltunk. Belőttük a másnap este négyet az utolsó túrát.
Megérkeztünk a szállásra, ami egy annyira egyszerű, romantikus, és vadregényes volt, hogy amikor a Tree Top House-t "átvettük", az sem zavart minket, hogy a két szobás házikó ami egy fa tetejére, 10 méter magasra volt eszkábálva, alsó szobáját, ahol a franciák laktak, csak egy szőnyeg választotta el, hogy kevesebb kosz hulljon le a deszka rései közt! Igazi puffogó, morgó vulkánra rálátással, baldachinos ágyal! A tisztaságról eltérő fogalmunk van a helyiekkel, de egy dzsungel közepén nem kell mindent elvárni. Nagyon szívünk csücske lett!
Persze, hogy kértünk helyi vacsorát, amit annyival letudott a házigazda, hogy bocs srácok, de ma nem kaptam húst, ezért vega vacsi lesz! Szóval finom volt, egész ehető a taró, a cukornád, meg még ki tudja, mit kaptunk!
Reggel korán keltünk, mert járművet földi halandó nem kaphat a szigeten. Bringát is csak egy szállásadó tart, de ő csak a vendégeinek adja bérbe. Természetesen, mi nem ott laktunk...
Túrára fel, nézzük meg a Hot Springs-et! Hét kili séta után a helyi földúton, leértünk egy öbölbe. Gyönyörű, fekete homok, halászok az öbölben, a parton helyi gyerekek játszottak, lenyűgöző! A beach túlvégére ígérte a fáma a melegvizes forrást. Egy helyi nőt megkérdeztünk, hogy hol is van, mert hát itt sem telefon, sem net nincsen. Ezer Vatu fejenként... mondta. Anikóval egymásra néztünk, oké legyen, valószínűleg a szemüvegemen látszik, hogy nem vagyunk helyiek. Kifizettük, erre odabök a tengerbe 20 méterrel arrébbra, hogy ott van! Mondtam, hogy én ezt most megölöm. (Ilyenkor nagyon jó, hogy van egy olyan nyelv, amin le tudjuk kommunikálni az élet nagy dolgait, úgy, hogy a helyiek nem értik...) Itt annyira közel van a láva a föld alatt, hogy a tengerben van egy forró szikla, ami apályban kilóg és pl banánt főznek benne. Végül is nem történt semmilyen incidens, mert a hölgy azt a 2500 Ft-nyi árat megtöltötte tartalommal. Elvitt minket két helyre a közelben. Az első helyen forró, nedves talaj volt, itt sárral festettük magunkat, mint régen a helyiek. A következő helyen, meg egy barlangszerűségből lőtt ki a forró gőz. Mindkettő látványos volt. Út közben az ösvényről felkapkodtunk pár passionfruitot is.
Magunk mögött hagyva a fekete partot a forró kövekkel, a földnyelv másik oldalára igyekeztünk. Egy falut átszelve értünk le egy "már megszokott" fehér korall-homokos partra. Nem volt semmi, full giccs és totál kihalt! Hát ide be kell menni! Nem volt sok időnk, dél már elmúlt és négyre vissza is kellett érni. A parton volt egy kis szalmakunyhó édesvízzel, az volt a zuhany. Nagyon király hely volt! Megettük a passion fruitot, talán kókuszt is szedtünk és egy macsetét is találtunk útközben. Zuhany után irány vissza a szállásra a dög melegben, macsetével felfegyverkezve. Egyszer csak az egyik helyen narancs illatot éreztünk. Meg is jegyeztük, hogy milyen jó illat van. Aztán a fáról pár gyerek nevetgélt. Dobtak nekünk néhányat, cserébe ott is hagytam a macsetét, mondván legalább nem lesz vele tovább gondom. Bár a repülőre nevetve felvihettem volna. Más élő csirkét szállított...
Két éjszakára vettük ki a szobát. Reggel megkért a házigazda felesége, hogy költözzünk ki, mert mások is várnak a szobára... Furcsa volt, de megtettük, végül is az egésznek volt egy romantikája. Mire visszaértünk, mondta a gazda, hogy maradjunk nyugodtan, mert csak rövid időre jöttünk. Ebben igaza volt, a két nap ide nagyon kevés, lett volna még mit felfedezni!
Odaértünk négyre kényelmesen a vulkánhoz. Megnéztük a helyi vulkán imádó autentikus termékenységi táncot, kaptunk nyakba fonott virágot. Ezután felszálltunk a helyi "buszra" szokásosan, egy pick-up platójára.
Itt el kell mondanom, hogy én mondtam Anikónak, hogy ne hozzon semmilyen meleg ruhát, mert nagyon jó idő van. Erre éjjelente nagyon fázott szegény, tényleg hűvös is volt 22 fokban a nappali 30+-hoz képest.
Szóval a fölfelé úton már hűvös volt a menetszél. Fent a kráter szélén, amikor kilőtt a láva, néha még meleg is volt. Maga az élmény nagyon jó volt, én mentem volna közelebb is, de akkor lett volna szájcsattogtatás az biztos! Szóval hatalmas élmény ahogy fortyog a kőzet, néha még ki is ugrik a fazékból! Szerettük volna sötétben is látni, amit sikerült, mert este hétig fent voltunk és sötétben talán még jobb volt látni mint világosban.
Visszatérve a szállásra, ami az út túloldalán volt, megvacsoráztunk, de itt már vagy nyolcan voltunk turisták, nem csak mi ketten. És aznap volt hús is a vacsihoz. :-) Éjjel a vulkán mormogására aludtunk el, nagyon sok, szép új élménnyel!
Reggel, kelés, reggeli rutin a kert közepén felállított gyékény fürdőben, reggeli, beszállás a kocsiba és irány a reptér. Elhaladunk a vulkán mellett, szinte félig megkerülve, rossz volt ott hagyni. Egyszer csak megállunk, dudál a csávó, lassan jön valaki és hoz egy kanna benzint. Megtankolunk, felszedünk pár halat és megyünk tovább. Aztán kis idő múlva, egy faluban megint megáll. Itt kiszáll, beviszi a halat. Végül elválunk a reptéren.
Itt a belföldi járat kb úgy nézett ki, hogy a pultnál megkérdezték, hova is akarsz menni. Nem kellett kód, megmutatni az útleveled, azt, hogy van online jegyed, mert nem volt min! Csak bemondtad, hogy Port Vila és kaptad is a kézzel írt jegyet, a csomagra meg felkerült a zöld cetli. A piros cetli a másik városba menő repülőre szólt! Egyszerű hely, egyszerű emberekkel.
