Sydney Sealife Aquarium,
Tengeri akvárium a Harbour Öböl közepén a CBD szélén. Nagyon érdekes állatokat láttunk itt. Amelyik a legérdekesebb volt számomra és igazából a fő látványosság is, az a Dugong. Ez a tengeri tehén, a legközelebbi rokona az Afrikai elefánt. Csak salátát eszik, napi 30-50 kilót, abból is egyfajtát és azt is csak úgy, ha egy speciális hálóba van betűzve. Ezt az akvárium úgy oldja meg, hogy 4-5 ember széttépkedi, betűzögeti a salátát, egy bedobálja a vízbe, az üreseket meg kiszedegeti. Dugongból a világon 5 van fogságban abból kettő itt a Sealifeban. Sok érdekes állat volt még itt. Személyes kedvencem a csikóhal, aki a farkával kapaszkodik alvás közben és a polip. Minden állat nagyon szép volt!
Kék-hegység...
-ben jártunk az egyik hétvégén újra. Szombat reggel indultunk első célpontunkhoz a Red Hands Cave-hez. Ez a Blue mountains ezen az oldalán található még. A terv az volt, hogy megnézzük a kéznyomokat és utána megmártózunk a blue pool-ban, Erre kb.6-7 Km-t számoltunk és majdnem 10 lett belőle. Ráadásul 24 fokot és felhőt mondtak a hétvégére, ami szerintem 29 is volt és nagyon sokat sütött a nap. A parkolóban hagytuk az autót, mert a parkba bemenni fizetős lett volna. Mikor kiértünk a parkból kiderült, hogy a parkoló ugyanannyiba kerül mintha bementünk volna, szerencsére nem büntettek meg.
Maga a túra nagyon szép volt. Láttunk lantfarkú madarat, az a nemzeti park jelképe is. Láttunk kígyófarkat, az eleje megijedt és már eléggé messze járt, én csak a farkából láttam 10 cm-t, sötétbarnás-fekete volt. Nagyon sok és sokféle papagáj volt még.
Wentworth falls
Ezt a nagyon népszerű helyet is szombaton néztük meg, a Bule Mountains-ben. Ha turistaként meg akarod nézni a BM-t akkor erre és a következő helyre kalauzol minden prospektus és utazási iroda. Szép hely, de érdemes a National path-t is beletenni a túrába. Ez kb megint csak 10 kilométer, de megéri. Mi úgy mentünk, hogy Wentworth falls - National path - Valley of the water track-nél feljöttünk és vissza az autóhoz. Az NP-n voltak kirakva tájékoztató táblák mindenféle állatokról, amik arrafelé élnek. Az egyiknél pont ott is lakott a Skink gyík fajta. Este barbiztunk a parkban. Báránykolbászt és malachúst. A kolbász vásárlásnál nem figyeltem oda, és mentásat vettem... nem teszek ilyet többet. Kipróbáltuk az autóban alvást is, egész kényelmes volt!
Three Sisters...
Természetesen mindenhol van Három Nővér, ezért itt is! A Scenic world-től indultunk, innen akár 3 féle járművel is mehettünk volna, de az nem lett volna ennyire természetközeli. Lehet menni kabinos sífelvonóval 280(!) métert vízszintesen egy vízesés felett, vagy le a völgybe kétféleképpen. Lehet menni 50 fokos meredekségű sikló és a régi fajta hullámvasút keresztezésén, vagy egy másik fajta kabinos sílifttel. Mi gyalog elmentünk a Three Sisters-ig szintben, ott egy nagyon meredek és hosszú lépcsőn le, alul visszajöttünk a Scenic World alá és fel a Katoomba falls vízesés mentén. Látványos, szép, de nagyon zsúfolt hely, megérte elmenni, de kb kötelező program letudva szintű volt. Ez a túra is 8,5 km lett.
Royal National Park - Figure Eight pool
Rossz idő ígérkezett, ezért bushwalk (itt nem tracking vagy kirándulás, hanem bushwalk van), ez bokorséta szó szerint, de inkább túrázást, kirándulást jelent. Kinéztünk egy útvonalat a közelben (másfél óra autóval), nem túl hosszút, kb 8 km. A táj nagyon változatos volt. Láttunk pálma erdőt, eukaliptusz erdőt, szél formálta bokrokat, lemásztunk a tengerpartra egy 30 m magas vízcsorgán és megnéztük a figure eight pool-t. Erről azt érdemes tudni, hogy a tenger kimosott pár "ördög malmot" és ebből az egyik egy 8-ra hasonlít, ez csak apálykor látszik, mert víz alatt van. Amikor mi voltunk, akkor pont apály volt, de erős szél is. A pool-ban épp fürdött pár ember, de mögöttük kb 5-7 méteres hullámok csapkodtak. Ez nem kimondottan egészséges hosszú távon, szerencséjük volt és kijöttek. A hullámzás látszólag alább hagyott, kb 10 perce nem volt nagy felcsapódás, ezért Anikó is közelebb merészkedett, hogy megnézze a pool-t, amikor is jött két legalább 12 méter magas és a látóhatárt beterítő hullám. Anikó futva a 60 cm-es benyomuló vízoszlop elől, éppen hogy megúszta szárazon. Vissza a kocsihoz a kijelölt úton mentünk, nem volt több kalandunk. Wallaby-t láttunk a kocsiból a parkolóba menet, sajnos mást nagyon nem.
Jervis bay
Karácsonyra szerettem volna megfelelően stílusos képekkel meglepni a bolygó ilyentájt hidegebb oldalán élő ismerőseimet. Másfél hónapja kitaláltam, hogy le kellene menni a fehér homokos partra, hó(mok)embert készíteni és ezzel köszönteni, kívánni a fehér karácsonyt. Az fb visszajelzések alapján jó ötlet volt. Sajnos nem volt jó idő, sok volt a felhő és esett is egy picit. Hazafelé egy órára már azért hét ágra sütött a nap... Előző nap szerettem volna menni, de még rosszabb időt ígértek, természetesen amikor már nem volt értelme elindulni, elkezdett ezerrel sütni a nap. Szóval ilyen volt Jervis bay. Hazafelé megálltunk enni egy kis böjti fish and chips-et, de ezt a kifőzdét nem ajánlom senkinek. Mellette volt a Blowhole, itt egy abráziós (hullámzás által létrehozott üreg) vízfelcsapódást lehet látni egy hasadékban. Ezt is megnéztük!
Grabben Gullen
Karácsonyra kaptam kincskereső szitát! Ezt ki kell próbálni alapon dec. 25-26-án elmentünk zafírt mosni. Ígéretes hely, a közelben. Pár hete valaki talált a közelben egy $5000 értékű zafírt állítólag! De hát mi hiszünk a nagyvárosi legendáknak alapon elmentünk. Jött István is, hogy ne itthon unatkozzon! Itt három területen lehet zafírt keresni és egy negyedik nem legális helyen keres mindenki. Ez elég ésszerűnek látszik... Lényegében inkább kézenfekvő a dolog. Mind a három megjelölt hely magánterületen van és az ausztrálok nem szeretnek konfrontálódni. Odamentünk az egyik tulajhoz és megengedte még azt is, hogy a patak mellett aludjunk a területén.
Vasárnap a híd környékén ásogattunk, keresgéltünk hétfőn reggel a magánterületen. Utóbbi helyen egy Red-bellied black snake-et, egy nagyon mérges kígyó fajtát találtunk, de zafírt nem. Inkább visszamentünk délutánra a hídhoz. Ez a terület nagyon le van fosztva, de azért próbálkoztunk. Találgattunk ezt azt, de nem éreztük, hogy nagy kincseket szedtünk volna össze. Azért a tic-tac-os dobozba mindig bekerült valami.
Jött három ember, láthatóan rutinos rókák. Anikóék megkérdezték, hogy mit is kellene csinálnunk, mert igazából csináljuk, de fogalmunk sincs, hogy mit, és hogy hogyan keressünk. Az egyik rendes volt és kicsit elmagyarázta a dolog lényegét. Utána ezt a frissen szerzett tudást a maradék bő órában kamatoztattuk is. Végül is olyan szájízzel jöttünk el, hogy ha nem is találtunk semmit, legalább tanultunk egy kicsit, és ezzel az új technikával kellene adni még egy esélyt a helynek.
Hazafelé még a földúton találkoztunk egy Shingelblack lizard-dal (Kurtafarkú Skink magyarul). Rendkívül jó modell volt, szerette a fényképezést. Továbbá egy Echidna-val is, a helyi sünnel. Hangyaevő, tojásrakó emlős. Nagyon szívós kis állat. Próbáltuk megnézni, megfordítani, de esélytelenek voltunk. Olyan jól támaszt, és engedi szabadon mozogni a tüskéit, hogy úgy éreztük, hogy csak úgy tudnánk megfordítani, ha kárt okoznánk benne. Ezért inkább útjára engedtük! Nagyon aranyos állat!
Amikor átnéztem a kimosott zsákmányunkat otthon, akkor szembesültem a ténnyel, hogy többet találtunk, mint az első alkalommal. :) Balra zafír, középen egy cirkón és jobbra olívin látható.
