Az úgy történt, hogy Townsville-be evett a fene, vagyis a munka. Ez a város is a keleti parton van, eléggé északon, Sydneytől mintegy 2400 km-re. Itt már jócskán van a nagy korallzátony. NSW-ben május 1-je nem ünnep, ellenben itt QLD-ben igen. Mivel a munka ünnepe pont hétfőre esett, ígérkezett egy hosszú hétvége, amit a builder keresztbe húzott, mert sajnos engedélyezte a szombati munkát. Anikó napközben megérkezett, én elszaladtam érte, s vissza a munkába. Három után mi is abbahagytuk és irány a szemközti sziget Magnetic Island (Magi Island). A komphoz menet még felmentünk a townsville-i kilátóba, ami tengeri megfigyelő állomás volt.
Este a hatos hajóval mentünk át, buszra szállás, utazás, megérkezés. Ott álltunk Bungalow Bay előtt, a következő két nap főhadiszállásának bejáratánál. Megkaptuk a bungalonkat, aranyos volt. Egy kicsi alpesi jellegű faház, benne egy queen size matrac és egy hűtő. Kb ekkora is volt, egy backpacker-nek bőven elég a boldogsághoz. Ehhez egy közös fürdő dukált, csak hideg vízzel, mert a meleg elromlott, majd lesz... Azért volt pozitív is bőven az elhanyagolható kellemetlenség mellett.
A telek a nemzeti parkkal határos, de kerítés azért van, gondolom vagy olyan növényzet, amin nem mászkálnak át az emberek. A kertben állandó vendégek a possumok (oposszumok), rock wallabyk, repülő kutyák és láthatatlan madarak. Ezeknek a madaraknak az igazi neve Bush Stone Curlew (láthatatlan madár), csak mi adtuk ezt a nevet nekik, mert jártak keltek az emberek között időnként megállva, mozdulatlanná dermedve és olybá tűntek, mintha meg lennének győződve arról, hogy most senki sem lája őket. Ezen kívül még kókuszpálmák is voltak!
Vasárnap reggel korán keltünk, mert 7:50-re jött értünk a hajó. 6:50-re ott voltunk a kikötőben, megreggeliztünk és vártuk az indulást. Megjött értünk a kishajó. Kb 16-an voltunk rajta a személyzetet is beleértve. Innen két órát zötykölődtünk a sós, sötétkék vízen. Kisebb hullámok ringattak a monoton, de hangos úton. A merülés vezető eligazítást tartott, összeraktuk a cuccunkat, tízóraiztunk friss dinnyékből, eközben Magi Island egyre távolodott, aztán a sziluettje is elkezdett elmosódni. Megálltunk és mondta a kapitány, hogy megérkeztünk. Körbenéztünk és akkor láttuk Anikóval, hogy a tengerben fehér, világoskék foltok láthatóak a víz alatt. Megérkeztünk a nagy korallzátonyhoz!
Két merülés várt ránk ezen a napon. A személyzet elmondása alapján lehet látni delfint, cápát, teknőst, tengeri kígyót... Bíztunk a szerencsénkben!
Az első és a második merülés is egyaránt jó volt. Láttunk korallt, sok-sok apró és közepesebb méretű halat, egyedül és rajban egyaránt. Nagyobb kagyló héjat és egy nagy ráját is. Sajnos se tekit, se delfint nem leltünk, a cápa meg oda se dugta az orrát. Ennek ellenére nagyon élveztük mindkét merülést. Közte egy svédasztalos, hidegtálas ebéddel készültünk a második körre.
Visszafelé feltámadt a szél és 70-90 cm-es hullámokat hergelt. Azon kívül komolyabb esemény nem történt, hogy hegyesszögben kaptuk el a hullámokat és ennek következtében a hajó jobbra balra dülöngélve szelte a habokat. Ez pont arra volt jó, hogy az emberek jó része vödörrel az ölében várja a partra szállást!
Este elmentünk Magi Island, Ausztráliában méltán világhíres mexikói éttermébe. Arról nevezetes, hogy odaszoktatta a tulaj az oposszumokat és a láthatatlan madarakat. Tényleg tele volt velük a hely. Aranyosak voltak. A vacsoránk végén, az egyiknek akartam egy darab salátát adni, de úgy bekapta és rágta rögtön az ujjamat, hogy alig tudtam visszaszerezni.
Hétfőre azt beszéltük meg, hogy koalát keresünk. A bázisunkon be lehetett jelentkezni és fizetni egy nemzeti parkos túrára, ami a szomszédos telken zajlott. Kb $50-ért wombattal, koalával, kígyóval lehetett volna pózolni. De hát mi magyarok vagyunk, ezért amit ingyen is lehet, azért nem fizetünk! Szóval megkerestük a "koala" tracket. Ez Bungalow Bay-től kb 20 perc sétára kezdődik egy nyeregben és elvisz a sziget keleti oldalán fekvő két legmagasabb csúcshoz. A csúcsokon valaha tenger figyelő állomás volt, itt figyelték a vizet, mikor jönnek a japók leigázni Ausztráliát. A csúcsok alatt két-három forgatható ágyú alapzatát lehetett megfigyelni. Kb másfél órás séta, ahogy az ösvény elején a tábla is hirdette. Szép sima, széles "murvás" dózerút. Mi többször is hasra akartunk esni, mert annyira kerestük a koalát a fákon, hogy a lábunk alá már nem volt lehetőségünk figyelni. Reggel 8 körül mi már későn érkeztünk. A parkolóban állt kb. 3 autó, ezzel szemben vagy 6-8 egymástól független emberrel, párral, pár fős társasággal találkoztunk. Volt, akit nem is érdekelt a koala, mások meg mondták, hogy merre láttak éppen. Igazából tudtuk mit keressünk, de nem tudtuk, hogy miről ismerjük föl. Olyan volt mint egy kincskeresés, aztán végül is megtaláltam az elsőt. Nagyon aranyos volt, felébredt a zörgésre, mikor konstatálta, hogy megint egy kétlábú, már nem is foglalkozott mással és visszaaludt. Ahogy mentünk tovább, találtunk még egyet. Ez már nem az ösvényen volt, hanem vagy két méterre tőle, kb 3 méter magasan. Amíg mi nem szúrtuk ki és kezdtünk örülni neki, meg magunknak, addig más sem vette észre. Ott hagytuk, hadd fényképezzék, mi majd visszafele. Mire 5 perccel később visszaértünk, az emberek beszélgetése, zajongása nyüzsgése, annyira hisztissé tette ketteskét, hogy ott toporzékolt a fán. Nagyon vicces volt, ahogy föl-le mozgással rángatózott, hisztis fejjel. Megnéztük a figyelő tornyokat, ezzel utunk elkezdett visszafelé kanyarodni. Hármas koala, nem volt igazából említésre méltó, de a négyes annál inkább.
Meg kell jegyezni, hogy az elsőt én találtam a másodikat közösen és az utolsó kettőt Anikó cserkészte be.
Szóval visszamentünk oda, ahol egyeskét találtuk, de addigra kereket oldott. Próbáltuk keresni, hogy merre mehetett, mire Anikó az alsó ösvényről lefelé nézve, meglátott egyet kómázni egy fán. Úgy aludt, hogy egy Y alakú elágazásban ült és a törzsnek döntött fejjel aludt. Igazán vicces volt! Lementünk, de csak körbe tudtunk. Ez is felébredt a zajra, nézett rám, kb 3,5 méter magasról. Láttam, hogy elérhetem ha akarom, hát persze, hogy akartam. Amíg közeledett a kezem, csak nézet gyanúsan, hogy ugye nem gondolom komolyan. Aztán mikor megvakargattam a sprődes szőrű fenekét, meghallottuk a koala hangot. Kivillantotta egy alsó fogát, nyögött vagy hármat, négyet méltatlankodva és feljebb mászott, de csak annyira, hogy pont ne érjük el. Nagyon kis vicces volt, azzal a fejjel és a maga kis lustaságával!
Magunk mögött hagyva a koalákat, az ösvényen még tekeregtünk, nézelődtünk. Visszafelé túlmentünk a bázison, ahol ugyan kijelentkeztünk, de a cuccaink jó részét ott hagyhattuk a recepción. Lementünk a tengerpartra, eltöltöttünk vagy fél órát, végül visszasétáltunk a buszhoz. Ezután hajóra szálltunk és feltöltődve, új kalandokkal a hátunk mögött, arra a megállapításra jutottunk, hogy Magi Island-re nem elég két nap.
Amit érdemes még tudni Townsville-ről, hogy itt folyamatos a légi ellenőrzés, minden nap mennek körbe helikopterek ugyanazon az útvonalon. A katonai repülőtér igazából a polgári is, tehát nem lihegik végtelenül túl a dolgokat. A város úgy hirdeti magát, hogy észak QLD fővárosa. Jelentős a szénszállítás, a környező bányákból ide áramlik a kitermelt szén nagy része, amiket óriási, de tényleg gigászi úszó gyufásdobozokkal szállítanak tovább a tengeren Kínába, Ausztráliába. Megjegyezném azt is, hogy Ausztrália villamos energiájának több mint 80%-a szénerőművekből származik, cserébe nincs atomenergia. Napenergia udvarok építését és működését is lehet látni mindenfelé, de a környezettudatos energia még messze van sajnos...
A tengerbe menni nem ajánlott, inkább rockpool-okat vagy hálóval lekerített részeket szabad használni, ahol vannak életmentők is. Novembertől májusig van medúza szezon és egész évben lehet krokodilra számítani a környéken. Állítólag 26 km-re a parttól is találkoztak már krokodillal, de azt is hallottam már, hogy leginkább a folyók közti vándorlásra használják az óceánt.
Anikó és Peti
