...nem írtam blogot!

Ennek több oka is van.
     Egyrészt, kicsit úgy éreztem, hogy erősen túltoljuk az élményeink közvetítését a"z anti"social médiában. Ezt is próbáltam ezzel is "moderálni". 
    Másrészt, azt éreztem, hogy elkezdtek jönni azok a fajta visszajelzések, hogy "na ezek már megint hol vannak, de rossz nekik az élet", trollkodjunk bele...

     Ami még rátett és kikerekítette az egészet, talán a tavalyi rohanás volt a munkával. Nagyon sokat dolgoztam messze Sydney-től, Gold Coast-on, Brisbane-ben, Townswille-ben, Vanuatun... Ez mindig rohanással telt, sokszor hétvégére csak hazaestem, és vasárnap este, hétfő reggel repültem is vissza valahová! "De jó nekem, repülővel járok dolgozni"... Kő cumi! Másfél óra a repülőút, általában 20-30 perccel indulás előtt kiestem a reptérre, ha hosszú volt a sor, csak előre mentem. Egy óra a reptér, fél óra a reptéren, jó esetben időben indul, akkor az még másfél óra, a másik oldalon nem volt autóm, helyi közlekedéssel két óra, ha valaki jött értem 40 perc. Ez valahogy 5-6 óra körül mozog minden pénteken és vasárnap. Kicsit elfáradtam ebben is.
Ezúton is köszönöm mindenki segítségét az otthon és a munka közötti ingázásban!

     Vanuatut csak elkezdtem megírni, itt van a szerkesztői részben két nekifutás is, de valahogy nem jött úgy, mint a korábbi írások. Ezért hagytam pihenni, pedig nagyon szép hely, nagyon komoly élményeket adott nekem, nekünk!

     Utána meg újra munka. Költözés, mikor és hova!? Ezzel volt két nagyon komolyan fejvakarós hónapunk, de végül is kitűztünk egy célt és azt meg is valósítottuk! Minden a maga helyére került, a maga idejében. Nagyon sok kétségünk volt, hogy a döntésünk, cselekedeteink helyesek voltak-e! Egyelőre az látszik, hogy jó utat választottunk!

Miért kezdem újra az írást mégis?
     Időnként éreztem, hogy valamit nem fejeztem be, ott van Vanuatu, egy csomó új élmény, amit jó lenne megosztani, ne csak képekben. Sokszor jött a belső lusta válasz, hogy végül is minden fent van az arckönyvön, minek csináljak egy "másolatot"...
     A végső lökést Csilla adta meg. Egyszer rákérdezett, hogy csak ő nem látja a blogot, vagy nem készül? Azután körbejártam a témát és több helyről az az infó jött, hogy olvasnák az emberek. Gondolkodtam rajta, és arra jutottam, hogy én is szívesen olvasom mások írását, ezért nem fosztok meg másokat a magamétól. Legyen ez a jövőben! 

Mi történt velünk egy éve? 
     Anikó nagyon nehezen talált munkát, pedig az ő angolja nagyon jó. Fél év után az első munkahelye egy orvosi eszközöket forgalmazó cég lett! Ott aktatologatóként kezdte és most a gépeik garanciális és sima javítását, bérleti szerződéseit intézi. Egy év után idén februárban felvették állandó munkaerőnek, ma is ott dolgozik.
     Én magam kb egy hónap után, elkezdtem egy magyarnál dolgozni, kb egy-két hónap után váltottam, mert "magyaros" körülmények között nem volt kedvem dolgozni és innen nem volt túl sok kilátás..
Azután már bádogosként dolgoztam Gold Coast-on és "vonzáskörzetében" (5000 Km) egy újabb magyarnak. Itt a munka is jobb volt és remek embereket is megismertem, akikkel a mai napig szívesen tartom a kapcsolatot! Ez nyolc hónapig tartott kb.
Végül tavaly októberben a sors úgy hozta, hogy itt maradunk Sydneyben. Ekkor kezdtem el egy dán bádogosnál dolgozni. Azóta ott vagyok. Sokszor élvezem, néha nem, de tanulok és fejlődök, együtt dolgozunk, ami szerintem sohasem árt, mindig van mit csiszolni az embert tudásán.

Itt tartunk most! 
Ezen kívül rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, búvárkodunk, barlangászunk, tájfutunk, futunk, geocache-elünk, kincset keresünk... De ezekről majd szép sorjában!

FP