Január 26. csütörtök Ausztrália nap:
     Ez az Ausztrálok augusztus 20.-ája. Ez a nap arról nevezetes, hogy 1788. január 26.-án kötött ki az első fegyenceket szállító hajó a mai Sydney területén és alapította meg várost. Ezzel megszületett az Ausztrál állam is. Ekkor még New Albion volt a város neve amit 1789-ben az első Vikont Thomas Townshend tiszteletére változtatott Sydney-re Arthur Phillip. Erről a Phillipről még azt érdemes tudni, hogy ő volt annak a 11 hajóból álló flottának a kapitány aki 850 fegyenccel kikötött itt és kolóniát alapított. Természetesen a város kormányzója is lett egyben. 1788- 1792 között 4300 fegyencet szállítottak még a mai Sydney területére. 
Rövid történelmi szösszenet után, belső nézetben ez egy igazán izgalmas nap volt. Megbeszéltük, hogy ha felhős is az idő lemegyünk a beach-re. Délelőtt ment a tv és elég komolyan ünneplik ezt a napot. Választottak év asztrál emberét, aki sokat tett a közösségért (idén egy rákkutató orvos) de szörföstől kezdve mindenkit jelöltek szinte, csak épp engem nem. Kórus énekelt a Hyde park-ban. Természetesen repülő show minden városban, Sydney-ben egy apach helikopter vitt körbe a Harbour öbölben egy kb 100 nm-es zászlót. Az emberek lent a beach-en barbieztak (barbecue), a városban ünnepeltek, egyszóval nagyon jól érezték magukat. 
Persze van másik oldal is, az aboriginal-ok meg első alkalommal tüntettek, hogy ne ünnepeljék az ausztrál napot, vagy ne ezen a napon, mert ez nekik a megszállás napja!
     Istvánnal és Anikóval lementünk Little Manly beach-re geochacing-elni, volt egy víz alatti pont. Remek alkalom volt kipróbálni az új úszó szemüveget, ami szuperül szuperált! Anikó nem jött be, mert hűvös volt, de a víz a maga 21 fokával egészen elviselhető volt. Innen átmentünk a félsziget másik oldalára, Shelly beach-re. Érdemes tudni erről a végtelenül pici partról, hogy egy nyugatra néző part a keleti parton. Másik nevezetessége, hogy ide járnak a búváriskolák, mert ez egy aquatic reserve (vízi élővilág rezervátum) igazából nem szabad horgászni, halakat etetni, piszkálni semmilyen szinten kb., mert 22.000 dollárra díjazzák a tettet! Ide már Anikó is bejött. Láttunk szép halak mellett szőnyeg cápát is! Azután a rendőrök járták végig kétszer a strandot és figyelmeztettek egyesével mindenkit, hogy alkohol fogyasztási tilalom van a strandokon Manly-ben. Először, hogy ha legközelebb jönnek büntetnek, aztán másodszor megint csak szóltak. Ezután hazajöttünk, bár még alkoholunk sem volt, nem, hogy legyen miért szólni.

     Január 27. Péntek 
     Ismét átmentünk a Blue Mountain másik oldalára, hogy próbára tegyük szerencsénket a Black Springs melletti patakokban. Ezen a napon délután értünk Oberonba. Beszereztük a szükséges információkat és némi élelmet. Nekivágtunk új helyeket felfedezni! Először egy olyan helyre mentünk, amit nem tanácsolt az infós, mert csak egy pici híd két oldalán lehet mosni, mert a többi terület a patakban magánkézben, kerítés mögött van. Nyitva volt a kerítés, vagy két órát kerestünk, két-három apró cirkónt találtunk. Nem volt túl eredményes, de legalább leteszteltük az új aranymosó tálat és a gumicsizmát is! A csizma meghálálta magát, mert kettesével voltak rajta a piócák. Estére azt beszéltük meg, hogy átmegyünk egy olyan helyre amit ajánlottak, hátha szerencsénk lesz. 
     Az ausztrál földutak 90%-ban olyan minőségűek, hogy nyugodtan lehet rajta 70 Km/h-val repeszteni. De tényleg. Elindultunk a cél felé. Egy hatalmas letarolt fenyőerdő közepén találtuk magunkat. Egy folt hiányzott, egy folt megvolt, de hatalmas területen. Sajnos le kellett térnünk a Mud Highway-ről. Ide a kereskedőtől kapott csereautóval mentünk, egy városi alacsony két kerék meghajtású Honda Civic-kel. Nos, kb másfél órát kóvályogtunk az erdei utakon mire megtaláltuk a helyes irányt és a patakrészt ahová irányítottak. Az autó alját egyszer úgy odavertem, hogy nekem fájt, pedig tényleg óvatosan mentünk. 
     Maga a hely nagyon jó volt, az úton is látszott, hogy hónapok óta senki sem járt arra, maximális nyugalom és papagájok tömkelege. Terepbejárás már nem győzött meg ennyire. Láttunk kengurut, szemben a susnyában, de valahogy a pataknak nem voltak meg az ideális adottságai ahhoz, hogy zafír legyen benne.
     Mindegy, sátrat vertünk, vacsoráztunk, kicsit néztük a csillagokat, de a Göncöl, valahogy nem akar itt felmászni az égre... :) 

     Január 28. Szombat
     Reggel kimásztam a sátorból, kávé, nézelődés, jó lenne egy pulóver (hagyjuk) mászkálás. Anikó alszik, had aludjon. Még egy kávé, fésülködés a tükörben, lapos a bal első gumi... Szuper, lemegyek a patakra, elkezdem a mosás helyét kialakítani, kb egy bokornyi szederindát kicsupálok fél óra alatt. Elkezdem ásni, elérek a fű alá, ások, mosok, ások, mosok, semmi, megunom, csomagtartó ki kerék kicserél, már majdnem fél kilenc, közben  a napfény rátelepszik a sátorra, Anikó felébred, kakaó készül, de most nem kell melegen, nyakig feketén, kerék rögzít, csomagtartó visszapakol, fürdés a patakban, reggeli rutin. 
     Ezután együtt próbáltunk még pár ásást a patakban, eredménytelenül. Visszamentünk a korábban már próbált helyre. Itt sok cirkónt és néhány zafírt is begyűjtöttünk, sajnos mind nagyon picike volt. Ettől függetlenül örültünk a zsákmányunknak. A mosás helyétől, kb 3 méterre egy red-bellied black snake-kel kereszteztük egymás útját, de illedelmesen elengedtem. Anikó nem igazán örvendett eme találkozásnak. 
     Délután kettő óra felé mindketten arra jutottunk, hogy kellően elfáradt a derekunk. Útra keltünk, hogy reggelre minél közelebb legyünk a Glow Worm Tunnel-hez. Igazából 100-150 Km volt a távolság, de a gugli, valahogy 3 órát írt rá. Nem értettem miért, hisz csak az utolsó 25 Km volt földút! Odaértünk az utolsó településhez, vacsorát beszereztük. Út közben láttunk kengurukat és gyönyörű tájakat, meseszép hely ez az Ausztrália. Egy vasúti kocsiszín jellegű kert mentén tértünk rá a földútra. Mit ne mondjak, a 25 Km 1,5 óra. Ez nem az a rohanós környék volt... Ismét egy telepített, félig kivágott fenyőerdőben találtuk magunkat. Itt-ott sátraztak, csoportosan magányosan. Ránk esteledett és kb félúton úgy döntöttünk keresünk alvóhelyet mi is. Letértünk jobbra, kb 150 méterrel arrébb fel is vertük a sátrat.

     Január 29. Vasárnap
     Reggel szokásosan kengurukkal találkoztunk, persze a sátorból kinézve lehetett élvezni a társaságukat. 
     Maga a Glow Worm Tunnel környéke, a nemzeti parkig, eléggé puritán, tarvágás kontra fenyőerdő, helyenként eukaliptusz, ráadásul rengetegen cross motoroznak, quadoznak.
     Reggel 9 körül már úton voltunk. Tíz előtt megérkeztünk a parkolóba. Kicsit nézelődtünk, azután elindultunk. A tunnel kb fél órára volt egy régi szénszállító vasútvonal egykori nyomvonalán amelyet ösvénnyé alakítottak. Mit ne mondjak, nem kutya hely! Gyönyörű, rengeteg eukaliptusz fa és gomolygó eukaliptusz illat a levegőben. Valami részegítő élmény. A tunnelhez, hamar odaértünk, mindössze 600 méter hosszú az egykori vonat alagút és az egész egy nagy kanyar. Jó sötét a közepe, és viszonylag sok glow worm van benne. Olyan a hatás, mintha kék színben néznéd az átrendezett tejutat. Azt hittem ezek a kukacok nagyobbak. Igazából olyan vékony mint a főzetlen spagetti és 3 cm-nél nem hiszem, hogy hosszabb lenne. A farka világít. 
     Magunk mögött hagyván a kukac világot, visszafelé indultunk az autóhoz, idő hiánya miatt. Kb fél 1 felé járt. Mielőtt elindultunk, a parkolóban olvastuk, hogy egy kört lehet tenni a környéken és ez a tunnelhez vezető úthoz csatlakozik vissza. Azt is olvastuk, hogy arra felé lehet koalát látni vadon, ha szerencsénk van. Nos letértünk az elágazásnál, és szorgalmasan keresgéltük a koalákat, vagy egy órán keresztül kb egy 500 méteres kanyargós ösvényen, de nem volt szerencsénk.
     Mikor visszaértünk a parkolóba, már nem csak a mi autónk árválkodott egyedül, kb 10 másik autó társaságában várt minket. Érdekes, hogy csak egyetlen öt fős csoporttal találkoztunk. Volt még néhány ázsiai a parkolóban akik nyüzsögtek a maguk módján. No meg egy goanna a kocsink mellett. Jól megtermett darab volt, kb egy méter farok nélkül, meg szemérmes is, mert mikor körbe akartuk ujjongani Anikóval a magunk módján, inkább visszavonult. Elég fürge állat.
     Este hat felé értünk haza feltöltődve új élményekkel és persze azzal, hogy ide vissza kell még menni, mert meseszép helyen van!

Anikó & Peti