Gyerekkorom óta izgat a kincskeresés. A tájfutást is valahol ilyen játéknak tekintem. De itt Ausztráliában tényleg lehet kincset keresni, és amit találsz a tiéd!
Na de nem menjünk ennyire a dolgok elibe...

    Utazás...
Szombat reggel útra keltünk és egyből a Jenolan caves-t vettük célba. CBD-től kb 2,5 óra alatt ott is voltunk, ehhez át kellett vágnunk a Blue mountains-en. Egy helyen álltunk csak meg, nagyon szép a kilátás. Nekem kicsit a Bükköt idézi fel.
Ahogy aztán egyre beljebb keveredtünk a Kék-hegységbe, jöttek a tipikus táblák, no meg az elmaradhatatlan biciklisek az autóúton!

     Jenolan caves...
Ez egy 7 km hosszú, 300 méter széles és 98% tisztaságú mészkődarabka, amin valaha átfolyt a Jenolan folyó. Ezt a többfelé szakadt barlangrendszert mondhatnánk a helyi a Baradlának. Nagyon népszerű hely, nem véletlenül, amint az a képeken is látható. Mi a Lucas nevű ágba mentünk be. Ezen kívül még 9 lehetőség közül választhattunk volna a nagyközönség által látogatható barlangszakaszokból. Ebből néhány abból a barlang hall-ból nyílik, amin át kell menni autóval, hogy meg tudjuk közelíteni a parkolót! Elég hatásos és kedvcsináló belépő a barlanglátogatáshoz! 
A barlangról azt tudnám elmesélni, hogy mára csak a víz alatti kutatás megy. Maga a barlang rendkívül érintetlen, alig van letört cseppkő, nincs por és kosz a barlangban és a lámpaflórát is igyekeznek távol tartani. Nagyon képződmény gazdag és szép barlang. Aki erre jár mindenképp nézze meg, a barlangra és a környékre is érdemes egy napot rászánni! Az alvó Wombat is aranyos...

     Mi az, kék átlátszó ásvány? Nem üveg...
Jenolant magunk mögött hagyva, Oberon felé kanyarodtunk. Itt már érződik a vidék nyugalma, nem mintha Sydneyben be lennének feszülve az emberek, de az mégis csak egy rohanós nagyváros a mindennapokban. Persze otthon felejtettük az összes leírásunkat és térképünket a környékről ezért bementünk a tourist information-be ahol egy idősödő hölgy készséggel látott el mindenféle információval.
Miről is van most szó?
Ausztráliában vannak helyek, ahol legálisan, engedély megvásárlása nélkül kereshetsz drágakövet: aranyat, vagy amit épp a környék tartogat számodra. Sydneyhez a legközelebb Oberon és környéke van. Erre aranyat, zafírt és cirkóniumot lehet leginkább találni. Mivel én elég lelkes amatőr vagyok és szeretem az efféle izgalmakat, kihívásokat, ezt a hétvégét ennek a szerelemnek áldoztuk. 
Visszatérve a hölgyhöz, mondtuk, hogy szeretnénk kipróbálni és egyből lelkesen mondta, hogy van 6 hely, egyiket itt, a másikat ott találjátok és rögtön vett elő térképet, rajzolta be, hogy mi merre, hol van ingyen kemping. Persze közben előhúzta a nyakláncát is és mutogatta a szép relikviáit. Az egyik egy 2 gyufafej nagyságú aranyrög, a másik medalionban pedig két jól meghízott, kerekre csiszolt cirkónium volt. Szép darabok, tényleg igazi büszkeségek! Aztán kérdezte, hogy honnan jöttünk és kiderült, hogy a barátnője is magyar származású. Elmesélte azt is, hogy ez nem egy koalás környék, de pár napja láttak 4-5 felnőttet a fákon. Szóval reményekkel feltöltve, minden infóval ellátva léptünk ki az ajtón. Ekkor volt délután 4 óra és a nézzük meg a kempinget meg a közelebbi erdőt, ahol lehet a földbe ásott lukakat szaporítani. Így is lett! 
Összefoglalásként, két nap alatt kb 8-9 órát dolgoztunk két helyen. Az egyiken egy patakból és környékéről lehetett mosni, ez a hely eredménytelen volt, mert nem megfelelően csináltuk itt a dolgokat. Az erdőből kb 120 liter földet vittünk a közeli tóba és mostunk át, ennek eredménye 3 picike, de annál szebb zafír, egy mini hegyikristály és egy kvarc kristály, nemesopál zárvánnyal lett. Kezdésnek nem rossz, szerintem lesz még folytatása!

     A Wombat és a vér Vallaby esete
Szombat éjjel ott aludtunk egy tisztáson az erdő közepén. Majdnem sötétben értünk vissza, mert megnéztük, még hogy másnap hol tegyük próbára a szerencsénket vagy a szitánkat, nem is tudom. Egy szűk földútról fordultunk le egy mégszűkebbre, ahol már az autó alja is majdnem leért. Leparkoltunk és megkóstoltuk a helyi zacskós tészta kínálatot. Nagyon rossz, nem ajánlom senkinek! 
Esti rutin után az autóban megágyazva aludtunk el. Az alvás pihentetőnek mondható volt. Reggel, amikor körbejártam, a hol is vagyunkot, akkor láttam, hogy több wombat luk is van a közvetlen közelünkben. Az egyiket néztük Anikóval, hogy van-e lakója, próbáltunk benézni, befényképezni. Végül is egy két méter hosszú ágat kezdtem bedugni, már majdnem a karom is bent volt, de még mindig nem volt vége a luknak, mikor valami nyögött egyet és dobogva beljebb vonult. Hát én úgy megijedtem, hogy arrébb is ugrottam hirtelen. Aztán már hiába kerestük bottal a kontaktot, valószínűleg beljebb tessékeltük a házigazdát. Később körbejártam a rétet, azt is felfedezni. Szép rét volt, egy fenyves közepén, eukaliptusz fákkal, kicsi láppal. Elsétáltam az egyik úton a fenyvesbe, a kanyarba besütött a nap, és fél szemmel csak egy hitchkoki árnyat láttam elsuhanni. Tudod, ez az az árny, amiről nem tudod eldönteni, hogy csak egy madár repült el, vagy behallucináltad, vagy tényleg ott volt. Szóval mentem tovább, néztem az erdőt és mikor odaértem a kanyarhoz, nem láttam semmit. Térültem-fordultam, nézelődtem vagy egy percig és akkor megcsillant! Ott állt a fenyvesben egy kis zöld terület közepén és csak deréktől fölfele lógott ki belőle. Engem nézett és nem mozdult, nem is rágott, csak csillogott a szeme és a vékony teste, nagyon sötétbarna foltos és keskeny volt. Hát ismét úgy megijedtem ettől a wallabytól, hogy majdnem sikítottam. Mikor ráeszméltem, hogy egy csillogó szemű vér wallabyval van dolgom, már a kávét sem hiányoltam a reggelből. A legrosszabb, hogy végig nézett, (persze én is őt) ahogy visszamegyek az autóig. Anikót riasztottam, de addigra elment. 
Anikó nagyon szeretett volna wombattal találkozni a vadonban. Szerencsénk is lett, mert az erdőben autókázás közben az úton ténfergett egy. Nem igazán volt barátságos, bár én sem lettem volna az, ha olyan lelkes izgalommal támadnak le mint Anikó, a szóban forgó állatkát. Sikerült pár képet csinálni a nem túl lelkes modellről. Nagyon aranyos volt. Az országúton haladva láttunk vadon éló kengurukat is, akik annyira félősek voltak, hogy 100 méterre megálló autótól már elmenekültek. 

     Vasárnap este hazajöttünk, mert sajnos előjött a fejfájásom, pedig még volt terveben egy helyszín, ezt egy másik alkalommal látogatjuk meg. Érdekes volt, hogy a Blue mountains-ben, fent a hegyen hazafele nagy köd 50-80 méteres látótávolság és 18 fok volt. 

Anikó és Peti